Kormorán fellépések

Minden koncert

Legújabb albumaink

Diszkográfia

Legfrissebb hírek

Levelek

Kedves Kormorán Zenekar!

Nagyon szépen köszönöm a tegnapi koncertet, csodálatos volt. Meg szeretném nektek köszönni, hogy hozzásegítettetek a gyógyulásomhoz. Remélem majd találkozhatunk még. Én azon leszek, hogy minél hamarabb meggyógyuljak. Nagyon tetszett a koncert, szeretem a zenéteket. Amikor majd állni fogok az olimpiai dobogón, rátok fogok gondolni.

Köszönettel:

Csighy Alexandra

alexa03 alexa02 alexa01

 


Kedves Gergely!

Nagyon köszönöm ezt a szép estét, csodás volt a koncert, és minden , amit kaptunk tőletek,

meg sem tudjuk hálálni ezt a segitséget, ha a jövőben én is tudok Nektek bármiben segiteni, szólj majd nekem,

Ma este szombaton az RTL hiradóban látjátok a tudósitást,

ha nem tudjátok megnézni, elkérem a linket és küldöm, ha megkaptam,

Ugye tetszettek Alexa rajzai, Nektek készitette egész héten,

tegnap délután birt csak felkelni, de szerencsére el tudott jönni,

sokat jelentett neki ez az este, nagyon boldog volt, köszönöm Nektek,

Nagy élmény volt számomra is, hogy élő koncerten láttalak Titeket,

csodás emberek vagytok, őrizzétek meg ezt a sok értéket, és legyetek sikeresek a jövőben is, sok sok minden jót és jó egészséget kivánok ehhez,

millió puszi a csapat minden tagjának,

a vendégről nem szóltál, sajnáltam, hogy nem kapott a meglepetésből, szeretettel köszöntjük Őt is.

Küld majd át, merre lesznek a koncertek, mert sokan kérdezték tőlem, elküldeném nekik,

Szép hétvégét, jó pihenést kivánok

üdvözlettel és tisztelettel

Gyöngyi🙂🙂🙂🙂🙂


Kedves Koltay Gergely!

Kérem, engedje meg, hogy ezúton köszönjem meg a ma esti előadást,
munkájukat, energiájukat, mindent, amit a Csighy Alexandra támogatására
létrejött jótékonysági koncertbe fektettek! A koncert után az érintett
családdal, illetve Szenes Gyöngyivel a büfé előtti asztaloknál
megszámoltuk a jegyek bevételét és a különböző adományokat, s annyira
elment az idő, hogy már csak miránk vártak, hogy bezárják a
létesítményt, így nem találkoztunk. Mint az Alapítvány képviselője hálás
vagyok segítségükért, de mint magánember, pedig köszönöm a csodás
élményt, amit nyújtottak nekem a fellépésükkel! Mindenféle túlzás nélkül
mondhatom, nagyon jól éreztem magam! Köszönöm még egyszer!
Továbbá el kell mondjam, hogy a koncert bevételéből és a különböző
adományokból úgy néz ki, hogy Alexandra külföldi vizsgálatait
mindenképp, de még a teljes lakásfelújítást is meg tudjuk majd
valósítani, illetve szerintünk még készpénz támogatásban is tudjuk majd
részesíteni a családot!
Már a koncert előtt 1 286 500.- Ft gyűlt össze számlánkon…a koncert
után a perselyben 1 826 500.- Ft-ot számoltunk össze, így összesen 3 113
000.- Ft gyűlt össze Alexandráéknak! Ez nem kevés, nagyon örült neki
mindenki, az anyuka a könnyeivel küszködött, amikor összeszámoltuk a
végeredményt! Le a kalappal az önök embersége, munkássága előtt!
Érződött, hogy szívből zenéltek, tették ezt most jó szándékkal átitatva!
Közösségi oldalunkra kikerült egy poszt az estéről, olvassák ezt tőlünk
szeretettel:
https://www.facebook.com/tegyunkleukemia/posts/1217791854983403

Napokon belül kint lesz a hír a weboldalunkon is, egyenlőre most azért
nem tudjuk kirakni, mert szerkesztés alatt van az oldal kódolása, s amíg
a webmester azt be nem fejezi, addig nem szabad szerkeszteni az oldalon
semmit! Ez pár nap, és befejeződik, aztán kikerül a hír, illetve a
holnapi, azaz a szombat esti Rtl Klubb híradóban is lesz egy rövid
összevágás a rendezvényről!

Kedves Gergely! Kérem, továbbítsa köszönetünket a kollégák felé is!
Egytől-egyig hálás köszönet illeti mindannyijukat! Jó pihenést, jó
éjszakát kívánva, maradok tisztelettel Önök felé!

Üdvözlettel:
Bajzát Krisztián
Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány
www.tegyunkleukemia.hu
info@tegyunkleukemia.hu
+36204814923

Magyar Idők – 40 éve zenél a stílusteremtő Kormorán

40 éve zenél a stílusteremtő Kormorán

TEÁTRÁLIS ÉS KÖZVETLEN

A folk rock, vagy etno rock kultúránk egyik utolsó esélyének, az analógiás gondolkodásnak és a művészi szinkretizmusnak édes gyermeke, a maga félszáz körüli életévével kimondottan ifjú műfajnak számít. Ifjúnak? Hogyan is született a műfaj? Bob Dylan trubadúrlírájával, vagy Ian Anderson fuvolájával? Bármeddig bonthatjuk visszafelé a történet fonalát. A Kárpát-medencei magyar zenetörténet konszenzusa ma az, hogy az Illés együttes használt először egyszerre elektromos és népi hangszereket. De lehet, hogy holnap előkerül egy gramofonlemez az 1900-as évek elejéről, amin nyenyerét kapcsolnak rá tesla-generátorra, és konszenzus volt, nincs.

Ami bizonyos: a most 40 éves Kormorán volt az első együttes Magyarországon, amely ars poeticaként ültette a hard rock és a heavy metal blues-alapú szikárságára a zsigeri hegedűsírást és a fúvósok éteriségét – amivel jó pár hangtechnikusnak okozhatott komoly fejfájást anno, de az eleinte csak felületesen figyelő zenésztársadalom is meghökkenéssel vette tudomásul, hogy hosszú hajú, városi vagányok és falusi bácsikák meg nénikék világa hirtelen egy húron pendül. A Kormoránt Koltay Gergely alapította ’76-ban, kizárólag akusztikus hangszereken játszó, versmegzenésítő társaságként. Koltay egyik főszereplője volt a hetvenes években kezdődő táncházmozgalomnak, amely mai napig érezteti a magyar értelmiségre ható, vérfrissítő hatását (egyre újabb táncházas generációk nőnek fel, a népi kultúra iránti érdeklődésnek kézzel fogható, jótékony gazdasági hatásai is vannak). A Kormorán a ’80-as évektől játssza azt a műfajt, mely a mai napig egyre izgalmasabb és vadabb hajtásokat növesztve fejlődik hazánkban – gondoljunk csak a folk metál Dalriadára, akik Arany Jánost tolmácsolnak női hörgéssel-károgással, vagy a Virrasztókra, akik Rammstein-i menetelésre komponálnak autentikusan ízes éneket és székely balladákat, amik rossz véget érnek. Koltay Gergely színházi zenészként kezdte pályafutását, nyilván ez is közrejátszik abban, hogy együttese képes a stadionrocknak az operától kölcsönvett teatralitását, széles gesztusrendszerét ötvözni a táncházas-csűrös közvetlenséggel. A Kormoránt zenekarként indult összművészeti intézménynek, műhelynek is tekinthetjük – körülbelül 60 zenész fordult meg benne, csak az alapító Koltay stabil tag – amely a koncertezésen és lemezkészítésen túl még filmzenével, rockoperával, rockoperának hangszerelt misztériumdrámával, egyházi zenével foglalkozik. De ha „csak” rockzenekarként nézzük, akkor is nagyívű képet kapunk, nagy érzelmekkel, nagy kiállásokkal, kurucos szilajsággal, betyáros kacsintgatással, misztikus-elszállós hangulatokkal, költőien hitvallós himnuszokkal, ízléssel használt pátosszal.

Pénteken együtt ünnepelhetünk a Kormoránnal az Uránia dísztermében, húzhatjuk a harangot, kérhetjük a csillagok segítségét, hogy megtaláljuk elveszett szerelmünket, és vigadhatunk Ilju haramiával kollektív magyar képzeletünk romantikus tájain, hátha sikerül onnan áthozni valami varázslatot a varázstalanított világba. Nem árt az karácsony előtt.

Isten éltesse a Kormoránt. Helyénvaló a bencés szerzetesek ősi jelmondatával boldog születésnapot kívánni nekik: imádkozzanak és dolgozzanak tovább úgy, ahogyan eddig is tették, nagyvonalúan mellőzve a kereskedelmi trendeket, önfejűséggel, hittel, szeretettel.

Juhász Kristóf / MI Magyar idők

Folk&roll – Koltay Gergely és a 40 éves Kormorán

A december 13-i adás tartalmából.
A műfajteremtő Kormorán együttes pénteken ünnepli 40. születésnapját az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a zenekar legénységéhez Deák Bill Gyula és Papadimitriu Athina is csatlakozik. 4 évtizednyi folk&roll és eddig nem hallott sztorik, a zenekarvezető Koltay Gergelytől, az e heti Tessékben! Kattintson a videóra!

http://www.mediaklikk.hu/2016/12/13/folkroll-koltay-gergely-es-a-40-eves-kormoran/

 

Forrás: mediaklikk.hu

 

Hazádban nem lehetsz idegen

HAZÁDBAN NEM LEHETSZ IDEGEN

Karcos litániák

ZENEI FORRADALOM

Nehéz visszatekinteni negyven évre.

Nehéz, mert az emlékezés igen különös emberi sajátosság.

Van, amire szívesen gondolunk vissza, van, amit megszépít, vagy kiszínez az aktuális memória. Ebben az újkori szellemi versengésben, így-úgy írják a visszaemlékezéseket. A mai, furcsa világban, nehéz megfogalmazni bármit is, mert manapság a közeli vagy régmúltból, mindenki másképpen szeretné előhívni a titkos, restaurálásra ítélt negatívokat. Manapság bárki, ha teheti: magyarázkodik! Kitalált, vagy valóságos élmények felemlegetésével, bizonyítja a „tisztaságot”, „azt én már akkor megmondtam”, vagy a „meg nem értett prófétának születtem a világra” kinyilatkoztatásait. Az arcok hihetetlen gyorsan képesek változni. A színesek szürkévé fakulnak, a reflektorfénnyel megvilágított portrékról kiderül: álarcot hordtak.

A „Hazádban nem lehetsz idegen” album, ez a 16 karcos litánia, megérdemel néhány kísérő mondatot.

Mert én is emlékezem sok mindenre! Arra a Városmajor utcai lakásra, ahol egy nagyon kedves barátom – akivel annak idején még együtt teniszeztünk – kijavított és írt néhány sort első zenealbumunkon, vagy amikor egy „különleges” hangfelvételre ismeretlen énekest ajánlottam neki, és egy – általam, akkoriban tisztelt – zeneszerzőnek. Ezek az emlékek, ma már zenetörténeti dokumentumok, de mivel az ember agya szelektív, csupán arra akar emlékezni, amire szeretne. Mások bizonyára saját belső krónikájuklapjain, más jeleket hagynak maguk után.

Negyven évet áttekinteni szinte lehetetlen úgy, hogy közben a hazai sajtó, a hazai kultúrpolitika, a hazai képi média, valamint a feledékenységéről ismert közgondolkodás és a szereplők ízlésvilága gyakorta változott. Negyven év alatt sokan megfordultak a Kormorán zenei formációiban. Sokan adtak a közösbe, de sokan vittek is magukkal hátizsákjukban, némi „túlélési” muníciót. Ki jobban használja, ki kevésbé.

Például volt valaki, aki – testvéri szeretetből, meg a szülők által belétáplált történelmi, művészettörténeti ismeretek hatására sajátos úton indult el, akaratlanul is végigkísérve a zenekar mindennapjait.

1985-ben a Nemzeti Múzeumnál lebontott egy hatalmas börtönfalat, aztán a Királydombon létrehozott egy máig élő legendát. Felemelte vagy meghurcolta minden aktuális politikai formáció, de közben megmaradt, egyszerű, gondolkodó embernek, korunk „népmesei” hősének. A Kormorán neki köszönheti különleges karácsonyi albumát, a Honfoglalás apoteózisát, a Szent Koronáról készült mozgófilm – sokakat megérintő – ma már szinte közkincsnek számító néhány sorát: Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény.

Ő megmaradt a csendes többség, örök reményének.

Mások is kísérték a Kormorán útját az elmúlt negyven évben. Nemzetközi hírű filmesek, költők, szobrászok, festők, énekesek, színészek, muzsikusok, különleges – megtűrt – képzőművészek, újságírók, televíziós, rádiós szakemberek, hangmérnökök, technikusok (road-ok) és sok tíz vagy százezer „értő” fül Magyarországon és határainkon kívül.

A Kormorán zenei forradalma, az ő személyes felkelésük is volt, mert hazájukat, nemzetüket sajátjuknak tekintették. Mert szívük, lelkük mélyén érezték, tudták, hogy: Hazádban nem lehetsz idegen.

Sokan lettek idegenek saját hazájukban, sokan másképpen gondolkodnak, másképpen éreznek egy-egy dal meghallgatása közben. Nehezükre esik befogadni egy-egy karcos litániát.

A világ sokkal gyorsabban változik, mint azt valaha is gondoltuk volna. Az emberiség „átnevelése” folyamatos. A piacon manapság mindent el lehet adni. Nincs semmilyen értékmérő, semmilyen valósághű lakmuszpapír. Gyakorlatilag szabad a rablás, a lelkek kizsákmányolása.

A Kormorán ebben a zavaros világban megmaradt „szabadcsapatnak”. Olyan zenészek, énekesek kis csoportjának, ahol egy vajdasági, egy erdélyi, egy felvidéki, vagy a trianoni döntés utáni magyarországi térképen élő, hasonlóan gondolkodik, érez. A szűken vett, szakmainak tekinthető értékeléseket felülírva, talán ez a Kormorán igazi, erkölcsi, zenei forradalma.

Van néhány dolog, amire nem szívesen emlékezem vissza az elmúlt negyven évből. De az én memóriám nem szelektív, mint sok más kortársamé. Volt minden: összeborulás, megcsalás, életre szóló barátságok illúziója, siker, bukás, átverés, váratlan segítő kéz, árulás, naiv szeretet, elpárolgó gyűlölet, hirtelen harag és késői megbánás.

Egy biztos: Isten ujja megérintett mindenkit, akik játszották, vagy hallgatták a zenekar dalait, zeneműveit. 2016 előtt negyven évvel elindult egy zenei forradalom, amire nem fog emlékezni, nem fog róla írni az újkori, komputereken nevelkedő, génkezelt utókor, fényes tekintetű, jobb sorsra érdemes túlélője. Aki talán, ha egyszer, szerelmes lesz, nem az Interneten keresi az érzelmeket, a térképeket, aki nem az okos telefonból keresi ki a „hit” jelentését, akinek a piros-fehér-zöld zászló, a nemzet, a haza „szavak” hallatán valami megérinti lelkét.

Ha addig a tudósok meg nem állapítják, hogy ilyen kifejezések nem is léteznek. Kitaláció csupán, ami csak nehezíti a rabszolgatartást és a világuralmi törekvéseket!

Ajánlom ezt a néhány, pár perces dalt néhai apámnak (Koltay György, 1916), anyámnak, családomnak, örök barátomnak: Fülöp Valternek (1972-2014), aki halálos ágyáról küldte el utolsó versét a zenekarnak. A Kormorán mindenkori zenészeinek, akik köztünk vannak, és azoknak, akik már egy mennyországi együttesben muzsikálnak, valamint a dalainkat szerető, azt értő – vagy megértő – sok honfitársamnak, akik soha nem lesznek idegenek hazájukban.

Koltay Gergely

2016. október

cd2016_hazadban_nem_lehetsz_egyedul

Összes hír

Kapcsolat

Koltay Gergely
koltaygergely@t-online.hu
+36 30 922-88-68
1126 Budapest, Hollósy Simon utca 16.

Legutóbbi hozzászólások