Displaying page 84 of 127. Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127

Submitted by	Comments:
Judit From: Szombathely Website: E-mail: jremeny@freemail.hu	Köszönjük tegnapi nagyonszép koncertet Novákfalván. Lélekmelegítő volt a Kormorán zenekart hallgatni a hidegben. Köszönjük mégegyszer és jövőre is várunk bennetek! Judit Added: October 15, 2007
Submitted by	Comments:
Laca From: Szombathely Website: E-mail: laca@cellnet.hu	Az októberi hideg se fog a jó muzsikán, ez tegnap este kiderült. Köszönjük a fergeteges koncertet, élmény volt közelről látni, ahogy születik a ZENE! Added: October 15, 2007
Submitted by	Comments:
mityi From: Website: E-mail:	Áldás és békesség az írogatóknak! Holnap végre megint a nyugati végeken szerepel a zenekar! Gyertek minél többen! Velem csodálatos kis falu. Remek Gesztenye Ünnepi műsorok, finom nedűk, sült gesztenye és este BOLDOGSÁG lesz MAGYARNAK LENNI!!!! Added: October 13, 2007
Submitted by	Comments:
Ernő From: Brassó Website: E-mail:	A pillanatnyi csalódottság sokszor át nem gondolt szavak kimondására, és ami ennél is rosszabb, leírására készteti az embert. Tíz nappal ezelőtt csalódást okozott az elmaradt brassói koncert, és nagyon fájt látnom lányom szemében a könnyeket. Azóta, immár lehiggadva, többször is átgondoltam a dolgokat, Koltay Gergő levelét olvasva pedig igencsak elszégyelltem magam, hogy egyáltalán megkérdőjelezhettem a Kormorán HITÉT és HIVATÁSÁT.Ha ebben a mai világban ér még valamit a bocsánatkérés, akkor azt, itt és most, megteszem: ELNÉZÉST KÉREK! Szeretnék ugyanakor hinni abban, hogy a történtek ellenére, eljön majd az a nap, amikor a Kormorán Brassóban is felléphet, mert a végvárakon élőknek van leginkább szükségük arra, hogy érezzék az összetartozást. Added: October 13, 2007
Submitted by	Comments:
Anikó From: Website: E-mail:	Kedves Gergő ! Sok leveledet olvastam már a kobak körleveleiben és nagyon megérintettek minden alkalommal. Most sem történt másképp, mivel tiszta szívvel írtad le mindazt, amire mindenki vágyott, hogy tudja miért is történt minden. A vendégkönyvben történt találgatásokat olvasva csodálkoztam és már vártam, hogy mikor lesz rá reakció.Ami lett nagyon korrekt és egyenes, mint az egész Kormorán és ami körbelengi. Nagyon jó egészséget és kitartást kívánok minden tagnak és a Kobakos szervezőknek és mindenkinek aki szeretettel hallgatja ezt a zenét!!!! Sok sikert !!!!!!!!!!!!!!! Added: October 12, 2007
Submitted by	Comments:
Régi világ klub (iwiw) From: Website: E-mail: kormoran2007@citromail.hu	A Jó Isten adjon sok erőt és egészséget Koltay Gergőnek és a Kormorán többi tagjának is a munkájához! Csak így tovább a "keskeny úton"! Added: October 12, 2007
Submitted by	Comments:
Ösmagyar From: Erdély Website: E-mail:	"E.T. From: germany Website: E-mail: "magyarnak lenni hivatásunk" mondjátok, de .... Brassóig nem telik a hivatásból!" A Kormorán hivatása nem ismer határokat! De: Öszintén szolva ez a brassoi koncert nekem egy kicsit utopikusnak tünt, a szervezö jobban át kellett volna gondolja.Nem lehet olyan helyen ilyen koncertet szervezni, ahol szeptember elején is az Org.Noua Dreapta (az uj román vasgárda) megfélemlitö szövegü szorolapokat tett a kovásznai rendszámu autok szélvédöjére.Talán a megfélemlités a tehnikai ok? Valoszinü.Tehát semmiképp nem a Kormorán a hibás, talán még a szervezö se,habár jo lett volna részéröl egy kicsit több Kitartás! Added: October 11, 2007
Submitted by	Comments:
Koltay Gergő From: Magyarország Website: http://www.kormoranfolk.hu E-mail: koltaygergely@t-online.hu	Kedves Barátaim! Hol is kezdjem? Talán a közepén. A Németvölgyben gyönyörű az ősz. Ezer színbe öltözik a természet. Bánatosan hullanak a levelek. Csend van, ilyenkor lehet elmélkedni, magunkba fordulni és gondolkozni: mi volt, mi lesz? Most még kicsit idetűz a Nap, de tudom mire ez a levél elkészül már sötét lesz. Sötét, mert sokszor át fogom olvasni a sorokat, mit Nektek írok, sokszor át fogom gondolni, hogyan fogalmazzam meg, mit jelent a Baráti Kör, mit jelentenek az ismert és ismeretlen ismerősök nekünk, akik semmi mást nem teszünk, csak dalolunk. Ott, ahol lehet, ott, ahol szabad, ott, ahová hívnak minket! Itt mindjárt a bevezető közepében vagyok. Talán vannak kérdések, amik kérdések maradtak idáig! Sokan és sokféleképpen értékelték, hogy elmaradt a brassói koncert. Nekem leginkább az a levél fáj a honlapunkon, amelyik azt írta: ennyi a Kormorán kiállása. Lehet más szavakkal fogalmazta meg, de megkérdőjelezte dalainkat, megkérdőjelezte énekeinket, életünket, megkérdőjelezte hitünket, tartásunkat. Mindenkinek lehetősége van a mai világban elmondani a véleményét. Az Internet csoda is sokszor, de néha belepiszkít az életünkbe. Nem csak a személyes hétköznapjainkba, hanem hosszú távú értékelésünkbe. A szavak, a leírt gondolatok örökké megmaradnak és visszakereshetők, az Egyesült Államoktól, Ausztrálián keresztül, Japánig, eljutnak Erdélybe és a Felvidékre, mindenhová hol magyarul beszélnek. A publikált vádakat, gondolatokat ma már olvassák a világ minden részén. Súlyos minden feddés és örömteli minden személyes élmény, közvetlen dicséret. Hosszú lett ez a bevezetés, de oka van a szónak! Mind a Kormorán együttes vendégkönyvében, mind a Kormorán Baráti Kör honlapján olvashatók kérdések, amik válaszra várnak! Kedves Barátaim, tisztelt honfitársaim, tisztelt székelyek, erdélyi magyarok! A brassói hangversenyt, nem mi, nem én mondtam le, hanem a szervezők. Hogy miért az az ő dolguk. Azt, hogy „technikai okok miatt”, azt valóban én találtam ki, hogy véletlenül se gondoljon senki rosszra. De mégis így történt, ellenkezőképpen váltotta ki az indulatokat. Jó néhány hónappal ezelőtt megkeresett valaki, aki őszinte beszédével, tiszta tekintetével bizalmat ébresztett bennem. Gondatlanságomhoz mérhetetlenül hozzájárult egy korábbi történet, amikor Gáspár Álmos kézdivásárhelyi illetőségű hegedűsünk, barátunk a zenekar oszlopos tagja úgy érezte: Most el kell indulni! És elindultunk. Szerződések, levelek, faxok, e-mailek nélkül, neki a nagyvilágnak, azaz elindultunk Erdélybe turnézni. Megtörtént a csoda, hiszen minden úgy történt, minden úgy volt, ahogy Álmos előre elmondta. Különleges élményeket éltünk át, de nem csak mi, hanem a Kormorán Baráti Kör néhány tagja is, akik velünk tartottak első erdélyi hangversenykörutunkon. Akkor nagyon mélyen éreztem: itt minden egy kézszorításon, egy személyes találkozáson múlik. Brassó esetében nem ez történt. De erről kicsit később. Valamikor a Kormorán hajnalán felhívott egy német szervező, hogy szilveszter éjszakáján kéne egy koncert a Sztár klubban. (Star Club: valamilyen Beatles nevű együttes is fellépett ott!) Jó mondtam, elmegyünk. Elindultunk egy telefonhívásra, szerződés nélkül, pénz nélkül, megtakarított valutánk felhasználásával a semmibe, az ismeretlenbe. Amit tapasztaltunk, az maga volt a szervezettség. Vártak ránk, a szálloda rendelkezésünkre állt, a technika a színpadon volt és a szilvesztert ünneplő sok német barátunk még szerette is a zenénket, még énekeltek is egy-két dalt velünk. („Így megy ez” – Kurt Vonnegut-tól szabadon). Ez egy nagyon-nagyon régi élmény, de szorosan összefügg Álmos szervezésével és erdélyi barátainkkal. 2007. októberében, három nappal a koncert előtt a brassói szervező lemondta fellépésünket. Lemondta, mert félt, mert kiszálltak a szponzorok, az „un. politika” is elmenekült a hangversenytől és úgy gondolta bármennyit is veszít az előkészítésbe beleölt pénzéből, de nem akar ennél nagyobb bukást. Teleplakátozta Székelyföldet a koncert hirdetésével, sok rádió és televízió játszotta a hangverseny spot-jait, de mégis valamitől megrettent. Mitől? Mi az igazság? Sohasem tudjuk meg. Nem tudhatta, hogy Székelyföldön autóbuszokat béreltek, hogy induljanak Brassóba, nem tudhatta, hogy a Felvidékről csapatok, baráti társaságok várták az indulást, hogy éreztessék az összetartozást. Nem tudhatta, hogy kicsiny országunkból hányan készültek a brassói, erdélyországi hangversenyre. Nem hibáztatom! Nem haragszom rá! Eltelt két nap, csak akkor írtam neki egy e-mail - t. Lényege, hogy végzetesen lejáratta a Kormoránt Erdély földjén. Végzetesen becsapta azokat az embereket, akik, talán a mi muzsikánkra jöttek volna Brassóba, akik talán kaphattak volna valami kicsiny feltöltődést, hogy élünk, hogy vagyunk, hogy egy nyelvet beszélünk. Erről már csak múlt időben szólhatunk. Tisztelt Barátaim, akik az Internet segítségével veszekedtek egymással, hogy miért maradt el a hangverseny Nektek ennyit, csak úgy zárójelesen a részletek nélkül. De van még más is, amit meg kellene beszélnünk, amit meg kellene értenetek. Tényszerűen! Hol lép fel a Kormorán? A legegyszerűbb és tiszta válasz: AHOVÁ HÍVJÁK! Harmincegy év óta nincs a Kormorán együttes mellett szervező iroda, vagy szervező. Azok a hangversenyek, ahová időnként eljöttök, ”önszerveződések”, kivéve egy-két olyan különleges alkalmat, mely fölött a Kormorán Baráti Kör tagjai bábáskodnak. Minden év elején összegyűlik nálam az együttes és teszünk egy fogadalmat. Talán szerénytelenség, de ezt jó pár évvel ezelőtt magam provokáltam ki. A kérdés az volt: Mit tegyünk? Játszunk évente négy nagy koncertet, négy nagy sportcsarnokban, vagy menjünk el mindenhová (akár nagyon kevés pénzért, rossz körülmények között – akusztika, helyiség, szolgáltatás /lásd.:catering/, WC, mosdó etc. nélkül ). Akkor sok évvel ezelőtt muzsikustársaimban megfogalmazódott az elhatározás: EZT A MISSZIÓT VÁLLALNI KELL. El kell menni a legkisebb faluba is, el kell menni a katolikus vagy református templomokba, el kell menni a sportpályákon szerveződő vásárokra, városi és falusi napokra. El kell menni mindenhová, ahol várják a dalainkat, a szavainkat. Nem a pénzért a hírességért, nem azért, hogy adjunk még néhány autógrammot. Csak azért, mert ez a dolgunk, csak azért, mert ez a Kormorán feladata, csak azért, mert várják a zenekart ott, ahová hívták. Várják a dallamokat, várják a szövegeket, várják a Magyar Golgotát, a Miatyánkot, a Kell még egy szót. Várják, hogy együtt énekelhessenek az együttessel, hogy megfoghassák egymás kezét, - mint Ópályiban – vagy mondhassák: „Itt vannak a vitézek!”. Tisztelt KoBaK fórum! Ezért megyünk el egy moziba is, ezért megyünk el Szigetszentmiklósra, hidegben, színpadi lámpák, show-nélkül, amikor a lemenő Nap sugara adja csupán a fényeket. Tudjuk, érezzük mindannyian, jó lenne másképp! Jó lenne úgy, ahogy megtehetjük a Testnevelési Egyetem tornacsarnokában, vagy jó néhány éve decemberben a Körcsarnokban. Jó lenne úgy. Jó lenne, hogy minden koncertünkön dübörögne a hang, lenne különleges fénytechnika, de mindannyian tisztában vagyunk azzal: ez nem lehet. Legalábbis nem lehet a mai Magyarországon, a mai lehetőségek között. Ti tudjátok a legjobban, hogy dalainkat nem játsszák a rádiók, felvételeinket vagy nem, vagy cenzúrázva sugározzák a televíziók. Nem tartozunk bele az „első száz” médiasztárba, ennek következtében nem írnak rólunk. Marad az elektronikus sajtó. Talán ez valamennyire működik. Itt még tudunk normálisan találkozni, képesek vagyunk a feszültségeket kioltani, tudunk egymásnak bátorító és egyenes gondolatokat mondani, írni. A KoBaK fóruma és a KoBaK belső levelezése pontosan eligazít engem a világban. De tudjátok meg, van egy másik világ, mely nem a személyes sértettségekről, nem a személyes zűrzavarokról szól. Ez a másik világ, amivel Ti ritkán találkoztok. Nem találkoztok azzal a kilencven éves nénivel, aki eljött a hangversenyre és utána megkeresett engem – a többit nem kívánom taglalni – mert ő is, én is sírtam. Nem találkoztok azzal az öreg bácsival, aki azt mondta: ilyen még nem történt a falujában és csak azt kéri: Ne hagyjuk abba. Felemelő és csodálatos élményekben volt részem az elmúlt években. Sok emberrel találkoztam, sok embernek szoríthattam meg a kezét, sok ember mondta el nekem titkos gondolatait a világról, melyben élünk, melyben szeretnénk élni. Számomra, számunkra, a Kormorán muzsikusai részére ezek a nagy találkozások. A színpad mögött, az öltöző előtt, egy kocsmában, vagy a vásári vigasságok valamelyik sátrában. Borkóstolás mellett, házi rendezvényeken, vagy amikor a vitézek elfáradtak egy-egy párviadal után. Kedves Barátaim! Most valami más. Valami olyasmi, amiről sok levelet váltottatok. Hagyománnyá vált, hogy a zenekar két un. nagykoncertet ad júniusban és decemberben. Ezeket a hangversenyeket a Kormorán Baráti Kör tagjai szervezik és bonyolítják. Ez azért különleges, mert ilyen a hazai közéletben nem létezik. De volt és van néhány merész álmodozó, aki elképzelte milyen is lehetne egy Kormorán hangverseny méltó körülmények között. Hogyan szólhatnának élőben azok a dalok, amiket a CD-ken már százszor meghallgattak. Így született a TF Családi Nap és így született, kis kacskaringóval a már hagyományos decemberi hangverseny. Előre mondom, nem az utolsó, hisz a Körcsarnokot nem bontják le jövőre, tehát lesz 2008-ban is Kormorán december. Azt, hogy ezek a hangversenyek megvalósultak, a KoBak-nak köszönhetem, köszönhetjük. Most így utólagosan is szeretném mindenki kezét megszorítani, mert akkoriban, azokban a felfokozott lelkiállapotokban talán nem tettem meg. Köszönöm mindenkinek! Köszönöm azoknak, akik az Interneten terjesztették a jegyeket, köszönöm azoknak, akik eljöttek, akik az utolsó pillanatban érkeztek és azoknak is, akik szerettek volna eljönni, de egyszer egy nagy havazás miatt nem lehettek ott. Sok levelet olvasok a fórumon, hogy ez vagy az nem volt jó, de szerény véleményem szerint, a KoBaK szervezése helyén volt. Tisztelettel kérek mindenkit! Lehet jobban csinálni, de tessék kipróbálni. Aztán össze lehet állítani a Kormorán koncertprogramját, de a felelősség az enyém. Lehet más dalokat játszani, lehet más sorrendet kitalálni a majd 700 dalból, de valakinek vállalnia kell a végeredményt, manapság - míg le nem váltanak – ez a valaki én vagyok. Van, a mi un. nagykoncertjeinknek két főszervezője: a két Péter. A Bucsu, meg a Kislaca. Szeretném, ha az ő igyekezetüket, a Kormorán szellemisége mellett letett voksukat komolyan vennétek. Lehet naponta veszekedni csip-csup dolgokon, lehet, naponta feltenni a net-re személyes sérelmeket, de ez csak az egész része. Az egész pedig kerek és úgy tűnik működik függetlenül attól, hogy voltak személyes problémák, de azokat mindig meg lehet oldani egy-egy kétperces találkozással, vagy csupán úgy, hogy egymás szemébe nézünk, és a másikban meglátjuk az igazat! Jó lenne, ha így lenne. Itt szeretném megköszönni munkáját, annak a sok segítőnek, akik névtelenül állnak mögöttünk. Mert azért tudjátok, senki sincs egyedül, tudjátok sokan vagyunk! Hosszú levelem végén még csak két gondolat. Egyik a terveinkről. Nemsokára megjelenik az új karácsonyi album, aztán belekezdünk a ”Bálványos legendájába” és egy egészen különleges felvételsorozat is készül tavasszal Bill Papa, azaz Deák Bill Gyula hatvanadik születésnapjára. A másik: (ezt kérem juttassátok el Máriának!) Kedves Wittner Mária! Tudom, hogy ragaszkodtál részvételemre a KoBaK találkozóján. A sors másfelé szólított engem, illetve a zenekart. Aznap, mikor a KoBaK-kal találkozol mi Szögi Lajos, a brutálisan meggyilkolt tanár emlékére és családja megsegítésére adunk hangversenyt Tiszavasváriban. Csodállak Téged. Csodálom azt, amit a Parlamentben teszel 56 emlékéért. Csodállak, mint asszonyt, mint hőst és talán, ha a Jóisten megsegít, ebből még egy dal is születik egy új Kormorán albumon. Azt a mécsest, amit meggyújtottál, nem fújhatja el semmilyen szél, semmilyen ármány, senki, akiben él a magyar szellem. Lélekben ott leszek veled a találkozón, mert ott megismerhetsz LÁMPÁS EMBEREKET! Valamit utószónak, de nem mellékesen. Várlak Benneteket és várunk mindenkit nagy-nagy szeretettel decemberben a Körcsarnokban. Úgy, mint Böjte Csaba testvér busznyi gyermekeit, akik elzarándokolnak a hangversenyre, a „Szamárlázadás” rajzpályázat győzteseit, a Felvidékieket, akik nélkül már szinte nincs körcsarnoki koncert, s várjuk, az új - még titkos - „Kormorán Örökös Tagját”, akit aznap fogunk kihirdetni. Baráti üdvözlettel a KoBak-nak : Koltay Gergő Added: October 11, 2007
Submitted by	Comments:
Erika From: Website: E-mail:	A hivatalost írtam, a jegyvisszaváltáskor mondták. Added: October 6, 2007
Submitted by	Comments:
István From: Szováta Website: E-mail:	Miért nem kapunk már egy hivatalos magyarázatot a brassói koncerttel kapcsolatosan, hogy ne kelljen találgatnunk, hogy mi az ok, ami miatt elmaradt??? Added: October 5, 2007

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127

Powered by PHP guestbook 1.35 from PHPJunkyard - Free PHP scripts