Álmaink útján

2013 KG Stúdió Bt.
Álmaink útján
  1. Holdfényt vetettem (archív felvétel) – (Koltay Gergely – Weöres Sándor (1913-1989)) / Ős-Kormorán 3:20
  2. Kurán Gergő balladája – (Koltay Gergely) / Vadkerti Imre 3:54
  3. A híd – (Koltay Gergely részlet “A szeretet hídja” c. zenés játékból / Bessenyei Ferenc (1919-2004) 2:24
  4. Álmaink útján – (Koltay Gergely) / Kormorán 2:33
  5. A királyfi három bánata – (Mécs László (1985-1978) zene: Szűts István) / Szabó Sándor (1915-1997)
  6. Utolsó küldetés (Christoph Junker (1966-2013) emlékére) – (Koltay Gergely) / Kormorán 2:48
  7. Ő volt – (Koltay Gergely) / Fehér Nóra, Vadkerti Imre 4:25
  8. Nagyapám, Pantol Márton – (Koltay Gergely) / Fehér Nóra 3:57
  9. Tavasz – (Koltay Gergely – Fülöp Valter) / Fehér Nóra, Vadkerti Imre 2:53
  10. Atyai ház – (Reményik Zsigmond (1900-1962), zene: Victor Máté Az eredeti hangfelvételt kiegészítette: Koltay Gergely / Benkő Gyula (1918-1997), Benkő Péter 5:01
  11. Ha messze mész – (Koltay Gergely) / Horváth Charlie, Vadkerti Imre 4:41
  12. Nem magamért kiáltok – (Jenei Szilveszter – Koltay Gergely) / Szakácsi Sándor (1952-2007), Farkasinszky Edit 4:12
  13. Démonok jönnek – (Koltay Gergely) / Fehér Nóra, Vadkerti Imre 2:24
  14. Kara Sándor balladája – (Koltay Gergely) / Fehér Nóra, Vadkerti Imre 3:26
  15. A tűzmadár – (Gyurkó László 1930-2007), zene: Koltay Gergely) / Hegedűs D. Géza 3:39
  16. Magyar ballada – (Koltay Gergely) / Varga Miklós 6:19
  17. Könnyes blues – (Koltay Gergely) / Deák Bill Gyula 2:51
  18. Pieta – (Tóth Sándor, zene: Koltay Gergely) részlet A Megfeszített c. rockoperából / Sinkovits Imre (1928-2001) 2:52
  19. Kinek nem jó itten lakni (In Memoriam Halmos Béla (1946-2013) – mezőségi népdal / Halmos Béla (1946-2013) 2:24
  20. Előhang – (Wass Albert (1908-1998), zene: Koltay Gergely) / Selmeczi Roland (1969-2008) 2:16
  21. Mondd, gondolsz-e rám – (Victor Máté, Koltay Gergely) / Benkő Péter 3:13
  22. Folytassátok holnap – (Koltay Gergely) / Demjén Ferenc 5:07

Álmaink

Megszületünk, felnövünk, egész életünkben próbálkozunk. Próbáljuk jól, kényelmesen és talán értelmesen berendezni életünket. Tanulunk jót, tanulunk rosszat. Dolgozunk, mert meg kell élni. Dolgozunk, mert szeretnénk kifejezni világunkat. Sőt, szeretnénk azt megváltoztatni, szebbé, jobbá tenni. A múlt század (de furcsa ezt mondani) ’60-as éveiben világra eszmélők azt hittük – az egyel korábbi generáció szándékaira rímelve -, hogy holnapra megforgatjuk az egész világot. Hát lett körülöttünk forgatag, de a világ nem lett jobb. Ma ugyanúgy vannak gazdagok és szegények, az élet ugyan olyan bizonytalan, hazug és képmutató, mint korábban. Mondják, nekünk akkor is jobb, mert ma nincs háború, béke van. Igen, mi békeviselt nemzedék vagyunk, akiket egyelőre elkerülnek a bombák (hullanak bőven másutt), de annál inkább szétroncsolja érzéseinket, gondolatainkat, talán egész lényünket az a mindennapos lelki és szellemi rombolás, amely féreg módjára belülről gyengít minket, hogy aztán az első szél ledöntsön lábunkról. Kapcsolataink, barátságaink, szerelmeink, családjaink szétesnek, hogy egy atomjaira hullott valamikori közösséggel azt lehessen kezdeni, amit a mindenkori hatalmasságok velünk tenni akarnak. Alattvalóvá, kiszolgáltatottá silányítani az egykori álmodozókat, hogy akaratgyenge, tartás és erkölcs nélküli élőlényként azt csinálják velünk ami az érdeküket szolgálja. A cél a szellemi rabszolgasorba taszítás, hiszen fizikai értelemben már azok vagyunk. Dolgozunk a rabszolgatartóknak, a létminimum szintjén tartanak minket, hogy másnap is robotolni tudjunk. A holnappal, a világ dolgaival pedig nem törődünk, azt majd rendezik helyettünk, nevünkben. Ez a modern kori demokrácia, pontosabban ilyenné vált a XXI. századra. A kisebbség dönti el, hogy neked, nekem, a többségnek mi a jó, mit kell szeretni. A bamba tömeg meg tömi a hasát a tv előtt, él máról holnapra, hiszen lelkében már feladta. De ez így nem is igaz, hiszen nem adta fel, mivel már azt sem tudja, mit kellene megtartania ahhoz, hogy legyen mit feladnia.

Hát erről szól ez az elképzelt film, amely talán megvalósul, de az is lehet, hogy nem. Főhőse egy világra eszmélő fiatal lány, aki apja halála előtt megkapja tőle emlékiratait. Ami nem egy szokásos életrajz, hanem történések, események leírásának, emberek, barátok, társak gondolatainak füzére. Egy olyan összeállítás, amelynek epizódjait az író egész életben gyűjtötte, mert úgy érezte, hogy ezek együttese pontosan kifejezi a kort, az emberek közti viszonyokat. A lány sorra felkeresi a sajátos emlékiratban szereplő személyeket, utánajár befejezett, vagy félbehagyott történéseknek, meg akarja ismerni az események helyszíneit, tehát mindazt ami apja számára értéket jelentett. Jár Erdélyben, a Felvidéken, eljut a Vajdaságba, ismerkedik Kárpátaljával, és persze felfedezi azt a kis Magyarországot, amelyről úgy tudta, hogy ismeri. Ez a történet talán az enyém, talán egy kicsit másé is, mindazoké, akik átélték az elmúlt évtizedeket. Elszakított országrészekkel, elszakított kapcsolatokkal, kis hősiességgel és nagy árulásokkal, nagy szerelmekkel és kis boldogságokkal.

Végezetül egy kérdés. Vajon ez egy szomorú film? A válasz egyértelmű nem. Ez a film a szeretetről, a megértésről, egy életen át folytatott konok küzdelemről, a világ megváltoztatásának szándékáról szól. Arról az egyetemes értelmes emberi példáról, amiért érdemes élni. Mert a világ igenis szebbé és jobbá tehető. Még akkor is, ha alulnézetből ez reménytelennek látszik. Emelkedj tehát fel kedves zenehallgató, tárd ki a szívedet, lelkedet, hogy onnan a magasból, álmaink útján magad is lásd: van remény.

A lemezen szereplő dalok, versek, szövegek tematikusan kapcsolódnak a filmhez, de talán önállóan is felidézik békeviselt nemzedékünk életérzését.

Koltay Gergely
Budapest, 2013 őszén



Kapcsolat

Koltay Gergely
koltaygergely@t-online.hu
+36 30 922-88-68
1126 Budapest, Hollósy Simon utca 16.

Legutóbbi hozzászólások