Égjen neked a fény

2007
Égjen neked a fény
  1. Hatalmas vagy – Kormorán 2.18
  2. Mielőtt bármi – Benkő Péter 4.20
  3. A bohóc, a tigris, az oroszlán – Keresztes Ildikó 3.46
  4. Térdelek előtted – Géczi Erika 3.28
  5. Keddig várlak – Oberfrank Pál 4.37
  6. Csak téged – Tóth Renáta, Kalapács József 3.11
  7. Te is, meg én is – Farkasinszky Edit 3.30
  8. Megvárom míg sötét lesz – Mr. Basary 2.23
  9. Akit nem fog az átok – Lakatos Móni, Rostás „Mazsi” Mihály 3.49
  10. A kép – Varga Klári 5.03
  11. Ismeretlenül – Papadimitriu Athina 4.23<
  12. Égjen neked a fény – Karkó Heni, Makrai Pál 3.09
  13. Kavicsok, 2006 október 23., Budapest – Selmeczi Roland 6.58
  14. Folytassátok holnap – Demjén Ferenc 5.07
  15. Az én népem, Nyírő József emlékére – Mindenki 2.44
  16. Mese – Gesztesi Károly 0.57

Kormorán

Gáspár Álmos
Géczi Erika
Koltay Gergely
Mr. Basary
Nagy László
Szabó Miklós
Szűts István
Tóth Renáta
Zsoldos Tamás

Közreműködik

Demjén Ferenc
Keresztes Ildikó
Makrai Pál
Farkasinszky Edit
Benkő Péter
Oberfrank Pál
Varga Klári
Kalapács József
Papadimitriu Athina
Selmeczi Roland
Gesztesi Károly
Karkó Heni (Felvidéki Rockszínház)
Lakatos Móni
Rostás „Mazsi” Mihály (Romengo)

Csillag Endre
Patai Tamás
Borhi Miklós
Sipeki Zoltán
Fábián Zoltán

Kőrösy Miklós
Makovics Dénes
Eredics Dávid
Alex Horsch
Katona Gergő

TransylMania (Barót, Erdély)
Csersznyés Emília
Cseresznyés Szilamér
Szélyes Margit
Tókos Imre

Impresszum

Fotók: Somogyi György – Sárospataki Györgyi – Koltay Gergely
Rajzok: Pállay-Kovács Szilvia
Grafikai kivitelezés: Kemény András

Hangfelvétel:
-Have-Rock Stúdió
Hangmérnök: Fábián Zoltán
Zenei rendező: Szűts István
-P Stúdió Törökbálint
Hangmérnök: Ottó Tivadar
Zenei rendező: Koltay Gergely

Leírás

Jöttünk haza Székelyudvarhelyről 2006 október 23-án, az előző este bódult élményeivel. Jókedvűen, boldogan és felszabadultan. Szász Jenő polgármester hívott minket, emlékezzünk együtt a székelyekkel 1956-ról. Csodálatos hangverseny volt!
Ám hosszú az út Székelyföldről Budapestig, és a busz lassan haldt. Már sötétedett, mikor jöttek az első borzasztó telefonok, mi történik a városban. Aztán kipakoltunk Zuglóban a próbahely előtt, és mindenki belátta, jobb elkerülni az Erzsébet hidat. Én magam hatalmas kerülővel az Árpád hídon vezettem haza, és utána hajnalig rátapadtam a képernyőre. Nem hittem, hogy valaha ilyen megtörténhet velünk. Ötven év után! Nem tudtam elaludni, pedig nagyon fáradt voltam. Úgy reggel hét óra felé ültem az írógép elé, akkor született a „KAVICSOK”.
Készültünk az új Kormorán albumra, de ez a szöveg sehogysem akart ráférni az új korongra. A Testnevelési Egyetem tornacsarnokában megtartott hagyományos koncertünkre megjelent a Hungaroton gondozásában a „KAPUK”. Eltelt egy hónap, és egyre erőteljesebben fogalmazódott meg bennem a gondolat és az elhatározás, valahogy publikálni kellene a sorokat, ahogy sok minden mást is, melyek fáradt éjszakai hazatérések után születtek, és soha nem férnének rá egy KORMORÁN albumra.
Egy nap döntöttem, és elővettem a telefonkönyvemet. Felhívtam zenész, színész barátaimat, jönnének-e játszani, énekelni, verset mondani, mert kiszakadtak a gondolatok, és helyet keresnek maguknak. Nem tudom, ki volt az első, és ki az utolsó, de mindenki igent mondott. Csillag Bandi, aki „anno” tőlünk igazolt át az Eddába, Patai Tamás, aki a Kormorán után a Republic-ban folytatta, Borhi Miki, akivel együtt készítettük „A költő visszatért”-t. Sipeki Zoli, aki a „Megfeszített”-ben gitározott nekünk. Jöttek a színész barátok: Oberfrank Pál, Athina, Selmeczi Roland, Varga Klári, a két régi harcostárs, Benkő Péter, Gesztesi Karcsi, és természetesen Edit, a feleségem. Aztán bátrabb lettem, hívtam Demjén Ferit, aki már egyszer korábban is elsőre igent mondott. A székelyföldi árvízkárosultaknak szerveztem egykori Kossuth Rádiós szerkesztőként segélykoncertet az Arénában. Az akkori hangverseny nem valósulhatott volna meg, ha „Rózsi” akkor az első áldott, szent pillanatban nem áll mellém. Most csak annyit mondott a recsegő telefonban: egyeztessük a hangnemet! Keresztes Ildi, a maga szikár módján morgott: ennyi évig kellett várni egy dalra! Hívtam Makrai Palit, rockoperáink örök szereplőjét. Egyre telhetetlenebb lettem. Jöjjenek mások is! Jöjjön Kalapács Józsi, jöjjenek roma barátaim, és lassan alakulni kezdett életem egyik legfurcsább albuma. Szűts Pistivel három napig írtuk a kottákat Nap érlelte felvidéki vörösborok mellett itt, a Németvölgyben.
Aztán beindult a gépezet, a Kormorán csapata csodákat művelt a stúdióban, Pállay-Kovács Szilvia Barcelonából küldte interneten szépséges rajzait. Soha ilyen összefogást nem tapasztaltam egy album elkészülése közben!
Ez a gyűjtemény az életünkről szól: mindennapjainkról, fásultságunkról és boldog perceinkről, kérdésekről és válaszokról, bukásokról és csodás ébredésekről. A politika szennyétől távol tartva magát az emberi élet csodájáról próbál megfogalmazni néhány szerény mondatot. Bár tudjuk, hogy van valaki, aki a maga szőrös hangján a „Gyűrűt” követeli. Kinek a hatalom kell, kinek az élet…
Köszönöm a Teremtőnek, hogy 55 éves koromra ennyi szeretetet kaptam Barátaimtól! Köztük sok híres, közismert művész, de sokan vannak a háttérben, akik nélkül ez az album soha nem készülhetett volna el, akik bíztattak, megölelték a gondolatokat, itt-ott belejavítottak, okos tanácsokat adtak, egy-egy könnycseppet hullattak a tó vizébe, ahova mindannyian megtisztulni járunk. Mi itt élünk Magyarországon, de jött a Transylmania Erdélyből, és jött Karkó Heni a Felvidékről. Mindenki csak valami keveset adott az egészhez.

Szeretek magyar lenni! Köszönöm az Úrnak, hogy itt születtem!

Koltay Gergő



Kapcsolat

Koltay Gergely
koltaygergely@t-online.hu
+36 30 922-88-68
1126 Budapest, Hollósy Simon utca 16.

Legutóbbi hozzászólások