SzerelmeSMS

2000
SzerelmeSMS

– Igen tessék? – Csókolom! Azt hiszem mellé nyúltam. Ez a 06-309899699? – Hát ha fejből tudnám a számomat, akkor sem hiszem, hogy követtem volna, de szerintem én 01-re végződöm. – Sajnálom. Meg tud nekem bocsájtani? – Igyekszem. – Akkor búcsúzom. – Csók.

– Emlékszik még, a téves hívás voltam. Hívjam, vagy írjam? – Ha kellek hívjon, addig írjon. – Szeret játszani a szavakkal. – Játsszuk azt, hogy szeretem. – Ha csak játszik, ne szeressen. Vagy játsszon velem egy életen át. Szeressen úgy mint kis balerina szerette az ólomkatonát. – Tenyerében fészket rak a szerelem, melegéből adjon neki életet. Erejével óvja, s ha keresem, engedje, hogy elvigyem.

– Várom este. Eljön? – Persze. – Mikor ruháját levetette, már tudtam minden vágyam teljesül. Hisz oly könnyedén adta nekem testét, mint amilyen észrevétlenül váltja fel az éjszaka az estét. – Ahogy rácsókol a nap az égre, ahogy csókot lehel az élet egy újszülött fejére, úgy csókolom szerelmemet a szívére.

– Vissza hívom! Üzenjen! – Van valakije?

– Kezdődik egy szerelem, véget ér egy másik. Ha bele halok, haljon bele más is. Ha nem leszek boldog, ne legyen boldog senki. Pusztuljon minden, ha megyek szeretni. – Te vagy nekem az óra, a perc, a pillanat, remegés a bőröm alatt. Tomboló vágy a testemben, fájó kérdés a szívemben. Te vagy nekem a most, de ha szeretsz, a jövőt hozd.

– Még egyszer bele nézek és köpök a múltra. Egy helyben maradok, ha nem lépek az útra. A jövőt hozom, hisz ezért küldött, és a gyász havában szét töröm a tükröt. – Szerelmem öntsön melegséget szívedbe. Gyengeségem erőt fakasszon testedből, védtelenségemben oltalmazz engem.

– Szerelemed szerelmet szült szívemben. Gyengeséged, gyengéddé teszi testem. Védtelenséged ártalmatlanná tesz engem.

– Vissza hívom! Üzenjen!

– Este vár?

– Mint fagyott föld a napsütésre. Mint magzat a születésre. Mint bűnös az ég kegyelmére. – Ahogy össze ér a föld az éggel. Mikor a fény helyett az éj szikrázik fel, ott és akkor szoríts forró öleléssel, hogy eggyé váljunk, miként a végtelennel egyesült a föld az éggel.

– Testemből fakadó nedveket, nem viszed magaddal. De lelkemből egy darabbal combjaid közt maradtam. Szívemet a melledben hagytam. – Hiányzik a gyönyörű szája, karjának féltő szorítása. Hiányoznak a nekem szóló szavak, az erőd, hogy gyönge maradhassak. Hiányzik a holnap, hogy újra láthassalak.

– Mondtam már, hogy szeretlek? – Ha ezt elhiszem, beképzelt vagyok.

– Kínzom, s ha elhagy választ kapok. Ha marad, maradnak a kétkedő gondolatok. Mikor hiszem el hogy szeret? Soha. És ebbe bele halok. – Ha Istent szeretném úgy mint magát, szenté avatna a Vatikán. Ha bűnt akarnám úgy mint magát, én lennék a Sátán.

– Kifaragjam a márványt? A tökéletest megalkották. Fogjak palettát és valódi képre fessek hamist? Gondolatot nem tudom pótolni szavakkal. Még ha az érzések igazak is. – Gondoltam játék. Pedig sosem volt az. Hittem, hogy szét ég, mint egy száraz rózsa. Vártam, hogy megsért, hogy eltaszít majd, de csak kábít és mámorban tart. Temessük el a múltat, tépjük szét a fájt. Jöjjön el a holnap, legyen a kezdetnek vége már.

– Ne gondoljunk a jövővel, hisz olyan hamar múlttá válik. Legyen mindig csak a kezdet, de tartson halálig. – Ha nem csitul-e szerelem, kitépem a szívemet. Ha nem múlik el a vágy, elhagyom magát.

– Ha véget ér a kezdet, kezdődik a vég. A fájdalom, marad, a rózsa elég. Ha nem szeret, most volt elég.

– Találkozzunk! B… Beszélnünk kell. – Este várlak. Gyere.

– Ha szeret, elereszt a föld, megnyílik az ég, szárnyakat kap a mindenség. Repülj velem, és szabaddá tesz a szerelem. – A szerelem szárnyán repülök hozzád. A testem majd jön a porban. Szorítlak, míg el nem fehéredik a szád, és csináljuk jobban. Egyre jobban.

– Ajkam már hófehér, testem is elalélt. Pilláim súlya közt a fájdalom elszökött.

– A sípszó után kérem hagyjon üzenetet. – Csöndben van! Mi baj?

– Boldogság, vagy halál? Mi lesz? Maga dönt. Régóta fekete lepelként borít be a csönd. – Néma volnék? Hiszen ordítom, hogy hiányzik a tekintetéből a rajongó figyelem. Csókjából a forróság, öleléséből a gyengédség, szerelméből az odaadó szenvedély.

– Vissza hívom! Üzenjen!

– Gyökeret vert szerelme a testemben. Csemeténknek lesz helye az életben?

– Ha eltűnök hirtelen, mint elejtett kő a tóban, keressen. Hisz az ön kezében voltam. – Minden éjjel elengedem egy pillanatra, mikor elalszom, de ébredéskor megkeresem, hisz már tegnap megszerettem és szívembe zárva tartom.

– Álmomban az arcom combjaid közé hajtom. Vágyad ízért érzi a szám. A vérem üvölt mint az éji vad. Csapdába léptem, hogy élő hús legyek a halál asztalán. – Minden ami szép és jó, ebből a szerelemből fakad, de maga gyáva még ahhoz is, hogy élvezni tudja.

– Kenyeret tett az asztalra. Csak morzsákat kértem. Ez nem jelenti azt, hogy nem maradtam éhen, és egyszer majd az asztalt is kérem.

– Ismételje meg a hívást később.

– Napok múlnak el, hogy testét nem érzem. Órák telnek el, hangját nem hallom. Hm… Az idő percről percre szépít magán. Nem látom, szívem nehéz. Ráült a magány.

– Ismételje meg a hívást később.

– Már csak egy gyűrű vagyok, mi az ujján nem ér körbe. Elenged. Szakadék fölött kapaszkodom önbe. Nem szólunk, hisz tudjuk így jó. Silentium videtur confessio. – Nem mondtam, hogy eltemettem, csak nem akarom érezni, hogy értelmetlenül szerettem. S, hogy kevésnek érezte magát mellettem. Pedig én, az egekig emeltem.

– Ne add fel és akkor én sem teszem. Nem tudok jobbat. Ha apáink istene nincs velünk, teremtsünk új mítoszokat. – Szeretnék szállni mint a gondolat, szeretnék testetlen lenni, mint a lélek. Szeretnélek fényként átölelni téged. Ha bűn ez a szerelem, könyörögve kérek az Istentől kegyelmet neked. Magamért szót sem emelek. Az is ajándék, hogy szerethettelek.

– Szívem szeretne beléd szállni, hűségedben rád találni. Szemedben könnyé válni, áztatni arcodat. – Szeretem akkor is ha fáj, akkor is ha nem akarom, és ha úgy érzem nincs tovább.

– Könnyes szemmel nem tudok élni. Hozza meg vigaszom, ha utál is ne bántson. Legyen a szívében irgalom. Ha sírni lát ne sírjon velem. Hű szívét nem felejtem soha. Remény éltet, hogy élek még önnel. Hisz miért ne? Azt a száz okot söpörje félre. De ahogy kérte, most leírom: Vége.

– Annyira fáj, hogy megszakad a szívem. Azt, hogy vége még nem értem, de érzem. Az Isten adjon erőt, hogy túléljem. Szerelemes szavak. Már nem hiszem, hogy hangotok volt. Édes csókok. Hihetetlen, hogy forró ajakról fakadtatok. Ölelések. Már csak vágyam őrzi emléketek. Meg az el nem múló remény. – A remény elfogy, mint elszáradt virágról a szirom. Fáj nekem, már egyre nehezebben bírom. De az idő segít, hisz könyörtelenül ássa, csak ássa átkozott sírom.

– A szabadság a tiéd. Nekem csak annyit adj, hogy titkos szavakat küldj néhanap. Nem kérem, hogy láss, hogy szeress, és vissza járj, csak pár sort, érezzem velem vagy, és amíg élek boldoggá tegyen ez a gondolat. – Szabadságra ítéltél, de a világ nekem zárda. Szöknék bordáid rácsa közé, hogy szívedbe legyek zárva.

– Várom. Nem tehet róla sem ellene, a fájdalomtól lelkem húrja megfeszül. Ha szereti ön, nem vissza, csak jön. Amíg él, megérkezetlenül. – Voltam, mert Te láttál. Most semmi vagyok. Létezésből eltűnnek a napok. Felkelek, iszom, eszem, alszom, élek, és ebbe bele halok.

– Mint egészből a rész, sötétből a fény, földből a láva és anyámból én. Úgy szakad ki belőlem a lét, és válik megszentelt semmivé nélküled.

– Igen. – Hiányzol!

– Széttört szerelmünket könnyen szórta szét. Markában gyűjtve most miért nyújtja felém? Gondolja lehet még a fájdalomból szenvedély? A könnyből mosoly, részből újra egész? – Akkor is várom ha már nem hozzám jön. Akkor is látom ha más szemébe néz. Akkor is szeretem, pedig fájni fog nekem, mikor érzem, hogy fogja egy idegen kéz.

– A fájdalomtól Rodin csókja porrá mállik ha felrobban ez a szerelem és hamujával szürkíti be az életem. Ha a válaszok kérdés nélkül jönnek. Ölelések ütközésekké törpülnek. Utunkat ketté szeli a közöny, és rá jövünk, hogy nincs hozzád közöm. – Ha fájnak majd a hétköznapok, jusson eszedbe: nem vagyok. Tőled már semmit nem kapok. Elfelejtelek, és meghalok.

– A sípszó után kérem felejtsen el.

– Adjunk teret az életnek adjunk szívet a léleknek. Adjunk testet az ereknek, adjunk ágyat ha szeretnek. Adjunk vágyat, bár eretnek, adjunk nevet a gyereknek.

– Igen, itt vagyok!



Kapcsolat

Koltay Gergely
koltaygergely@t-online.hu
+36 30 922-88-68
1126 Budapest, Hollósy Simon utca 16.

Legutóbbi hozzászólások