“Színházteremben voltunk, a hely templommá lett!” (Dr. Papp Lajos)

Zoltán János újságíró beszélgetése Dr. Papp Lajos szívsebész professzorral.

A készülő „NAGY KORMORÁN KÖNYV” munkacímű kiadvány részlete!

SZÍNHÁZTEREMBEN VOLTUNK,

A HELY TEMPLOMMÁ LETT!

Közeleg az a csodálatos állapot, amikor a szeretet fog uralkodni a Földön,

s a Sátán ebbe belepusztul.”

Dr. Papp Lajos

Széchenyi-díjas szívsebész. A Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára. A PTE AOK Szívgyógyászati Klinika korábbi igazgatója. A Kaposvári Egyetem emeritus professzora. Tudományos munkássága nemzetközi hírű. Számtalan publikációja jelent meg a világ kiemelkedő szakmai lapjaiban. Eddig megjelent könyvei: Jöjjön el a Te országod (2003), Quo vadis Domine? (2003), Verbum cordis (2005), Magyarokhoz (2006), Szabadíts meg a gonosztól (2008), Csodák és tragédiák életemben (2009), Segíts Ég! (2010), Úton (2012), Gyógyító Gondolatok. Breviárium (2013).

Makovetz Imre építész: „A válságból példaképek, követhető fényes alakok, szellemi hatalmasságok vezethetik ki az embereket. Ezek a példaképek valódi tartalommal töltik meg azt, ami kiüresedett, újra fényessé teszik azt, ami elhalványult. Személyükön keresztül újra valóságot, értelmet, tartalmat, erőt kapnak a kompromittált tulajdonságok: a becsület, a hűség és a többiek. Ilyen példakép Dr. Papp Lajos orvos”.

– Professzor úr, tavaly december 16-án Ön is ott volt a Kormorán együttes negyvenéves jubileumi koncertjén

– Egy ideje visszavonultam a világtól, nincs tévém, nincs számítógépem, ritkán mozdulok ki ebből a magamnak kijelölt visszavonulásból. De ez az alkalom, hogy Gergőéket színházi teremben, élő zenével hallgathatom, nem csak nekem, hanem a családomnak is igen nagy öröm volt. A koncerten Gergőt figyeltem elsősorban – fantasztikus tehetségek játszanak a jelenlegi Kormorán zenekarban – de szinte csak Gergő érdekelt, ugyanis a testbeszéd nagyon sok mindenről árulkodik. Olyanfajta szerénységről tett tanúbizonyságot – az Ő ünnepi koncertjén – amely számomra is meglepetés volt! Az emberek nehezen tudják elrejteni a testbeszédben a titkos üzeneteiket, számomra fantasztikusan emelkedett volt az ünnep, ott láttam egy művészt, aki egész életét a magyarságnak szentelte! A jó Istentől mindannyian egyéni képességet, egyéni testet, egyéni lelket kapunk! Gergő, a Teremtővel való kapcsolatán keresztül, az égi csatornákat megnyitva mindent a magyarság szolgálatába állított. Régen a hős katonák képesek voltak meghalni a hazáért, Gergő életéből, munkásságából, művészetéből sugárzik, hogy életét bármikor a nemzetének áldozná. Számomra olyan finomságok derültek ki a koncerten, amelyet csak az élő színpadi műnél lehetett látni. Egy három órás koncerten szünet nélkül, a fáradtság legkisebb jelét sem mutatva játszottak nekünk. Mindez arról árulkodik, hogy a fentről jövő erőt továbbították, ugyanis simán emberi szándékkal ezt nem lehet teljesíteni. Ők a Jóisten áldásában voltak. Ilyenkor – mint ahogy szoktam volt mondani – nem koncerten vagy színházteremben voltunk, a hely templommá lett. Ott volt a Jóisten! Ezt éreztem, s ennek legfőbb közvetítője Gergő volt!

– A tavalyi év június 17-én és18-án a Hősök terén mutatták be az „Itt élned, halnod kell” című rock fantáziát, melyben fontos alkotó- és közreműködői szerepet kapott a Kormorán együttes.

– Számomra a Hősök terének különleges küldetése van, hiszen szakrális tér. Ha erre a területre belépek, megváltozik az érzékelő világom, mert ott a kiváló művészek által szobor kompozíciókban öntött magyarság jelenik meg. Valaki megérzi, hogyan lehet ezt a teret felruházni? Amikor ott van a csontváz, hiszen százötven éves szobrok vannak jelen, s lám a csontváz életre kel. Először hús vérré lesz, majd gyönyörű ruhába öltöztetik, a Koltay testvérek, hiszen ezt tették meg. Felöltöztették a Hősök terét! Az univerzális közvetítés a szoborpark, a hely és a zene, együttesen adta azt a különleges érzést, amely a Hősök terében jelen van. De csak azok tudják mindezt megtenni, akik a magyarsággal és a Teremtő Istennel ilyen bensőséges kapcsolatban vannak.

– Megismerve a Kormorán együttes négy évtizedes munkásságát bizton kijelenthetem, fantasztikus szellemi tömörülést hoztak létre.

– Ahogy korábban említettem a jubileumi koncerten Gergőt figyeltem. Ott játszott a színpadon a rendezői balon a gitárművészek egyik legjelentősebb alakja, az a generáció, amelyet ő képvisel. Biztos számtalan tehetség van közöttük. Amikor elkezdődött a koncert – egy zenekari tag, fiatalsága okán – nagyon kilógott a sorból, kíváncsi voltam, mit fog ö nekünk adni? Ott volt a koncerten a feleségem, a fiatalembernél idősebb lányom. A koncert után beszélgettünk. Ez a fiatalember hogyan találhatta meg az apját – vagy ha kicsit erőltetem – talán nagyapját, hiszen unokája is lehetne Gergőnek. A fiatal gitáros hihetetlen tehetséggel, ráérzéssel átvette és közvetítette a Gergő-féle szellemet. Nem embert szolgálunk, – csak akkor lehet mindez harmonikus – ha Gergő is és a fiatal gitáros is az Istent és a magyarságot szolgálja! A koncert utáni beszélgetésen szó esett a zenekar többi fiatal tagjáról is: Az énekes férfiember valós ősmagyar, a megjelenése, a hangja, a zeneisége sugárzik az erőtől. Amikor a Kormorán zenekar elkezd játszani, érzem az őserőt, hol az énekesek, hol a gitárosok áradóan lüktető akkordjaiból. Úgy éreztem: ott lovagolok kinn az ősi magyar pusztákon, mert a lovam alá a zenét is megkapom. A tömeghipnózis nem más, mint ahogy az együttlévő emberek szívdobbanása szinkronizálódik, tehát egy ütemre dobban a szívük. Ez a szívdobbanás tudja elvinni az embereket a révületbe. Nem véletlenül szeretik a fiatalok a techno zenét, mert a lüktető, ismétlődő zörej egy irányba tereli a szívműködést. Számomra ezek a technikai vagy modern zenei stílusok a dobhártyámon keresztül fájdalmat okoznak. A Kormorán negyvenéves jubileumi koncertjén az ötödik sorban ültem, a koncert előtt tartottam a hangerőtől, a három órás koncerten a hangerő nemhogy fájdalmat okozott, hanem élvezetet!

– Engedjen meg néhány kijelentését, kérdés gyanánt az Ön által írt Gyógyító gondolatok c. könyvéből. „Kárpát haza ( Kárpát-medence – önkényes beszúrás a jegyzetelő részéről! ) nem földrajzi határ, hanem mindenkoron egy szellemiség határa. A magyarok a fény, a tudás, a szabadság népe, mindenkor az élet szolgálatában igyekeznek az itt élő népeket is segíteni. Ennek a szellemiségnek a fenntartása volt és marad az itt élő magyarok legfőbb feladata”. Eddig az idézet. Azonban sajnos kevés kivételtől eltekintve ma nagyon nem ez történik.

– Hiszem, vallom – többet mondok – tudom, hogy visszatérünk az ősi szellemiséghez, de ehhez visszafelé vezető ösvények kellenek. A Kormorán együttes nem ösvényt, hanem országutat nyitott a visszafelé vezető úton. Ahogy korábban említettem, a Teremtőtől kapott talentum segítségével tudjuk az Urat szolgálni. A Teremtő dönti el, hogy mikor, hova születünk, milyen anyanyelven tanuljuk a nyelvet! Engem, Önt, és minden egyes barátomat, akiket megszólított a Kormorán együttes különleges hangzása, ide küldte az Úristen. Minden embernek küldetése van! Minél nagyobb a készségképesség, minél több talentumot kapott, annál nagyobb a felelőssége. A mai világban – ebben a Mannon által vezérelt helyzetben – az emberek úgy gondolják, hogy az anyagi javak megszerzése a boldogság. A boldogság nem más, mint az isteni küldetés maximális teljesítése. Boldog embereket láttam a Kormorán együttes jubileumi koncertjén a nézőtéren és a színpadon is. A színpadon lévők úgynevezett „válogatott” – idézőjelbe tett – társaság volt, akiknek hívei eleve szervezetten fordulnak Gergő és csapata felé, de ez kölcsönös. Csak attól kaphat energiát, aki fogadja, aki ad, mert ez oda-vissza járó energia. Ha olyan közönség ül a nézőtéren, akik utálják a magyarságot, Gergőék nem tudnak zenélni, megbénítja őket. A negyvenéves jubileumi koncerten az energia megemelte őket, mert nem csak fentről, lentről is kapták az energiákat.

– Ma hogyan látja a nemzettest egészségi állapotát?

– Ha emberhez hasonlítom a nemzetet, Trianonban úgy gondolták, hogy megölik ezt az embert. Levágták mind a négy végtagját, agyműtétet is végeztek kérgi állományában, a frontális lebenyt is átmetszették, hogy elvegyék nemcsak a történelmi én-tudatukat, hanem megfosszák az együttérzés ősi tulajdonságától. Nagyon jól tudták Rákosiék, majd Kádár is, hogy a népben a parasztság őrizte meg az ősi tudatot, ezért megszüntették a parasztságot, a városokba, a panelházakba kényszerítették őket. A parasztemberek, amikor végigmentek a falun, a kis, házak előtti padokon beszélgettek egymással, mindenki ismert mindenkit. Ám beköltöztetvén a betondzsungelba, már nem ismerte a szomszédját. Magyarán ketrecbe zárták a szabad embereket. De egyvalamivel soha nem számoltak a „gonosz” emberek, hogy a magyarság pusztíthatatlan! Miért? A magyarságot nem uralkodni küldte a Teremtő a Kárpát medencébe, hanem tanítónak és segítőnek. A nyelvünk szerkezete őrzi az egymás mellettiséget, a Szent Korona eszméje nem uralkodik, hanem az egymás mellett élő emberek közösségét élteti. A magyarság kitüntetett szerepe abban áll, hogy az Isten-i gondolatokat, a természet törvényeit úgy tudja közvetíteni a környezetünkben élő népeknek, hogy az emberhez kötött kincseket megőrizzük és továbbadjuk. Csodálatos módon azt tapasztalom járva a Kárpát medencét, hogy ezek a végtagok a legmodernebb sebészeti eljárással – ma már levágott végtagot vissza tudnak varrni – helyére kerültek. Még gyenge az idegrendszer, még gyengék a végtagok, de már megindult bennük a keringés. Már éreznek, már a szívük is lüktet, s ennek a fordulópontja, pont az a tragédia volt, amikor 2004. december 5-én megtagadták a testvéreiket a magyarok. Ott volt egy katarzis, s ettől kezdve én, a gyógyulás jeleit látom. Az internacionalizmus hontalanságot jelent, nekünk: egy hazánk van! Ide jelölte ki az Úristen, nekünk itt kell a feladatunkat tejesíteni!

– Jelen lehettem néhány előadásán, amikor is mindig elhangzott: „Gyűlöletre tanítják a magyart, szétszedik a nemzetet!”.

– A magyartól idegen a gyűlölet. Ez a szó gyönyörűen fejezi ki, azt a mögöttes tartalmat, amit jelent a szó, mert gyűlölni annyit jelent, hogy összegyűlni és megölni. A gyűlölet viszont visszaható ige, engem pusztít el, tehát ezért a szeretet a SZER a közös találkozás, ami etet, a SZER ellen a legalapvetőbb két elemből álló kapcsolat szertartás, ez mind – mind a magyar nyelv kifejezőképességén keresztül mutatja, mit kell tennünk. Nem szabad gyűlölnünk, mert ez a magyar ősi tulajdonságtól idegen! Az alapvető ösztönös, genetikusan továbbított tulajdonságot megerőszakolja, egy abszolút idegen érzelemvilággal. A Kormorán együttes dalai nem csak zeneileg, hanem a dalszövegek mondanivalójában is igen fontosak. Külön öröm számomra, hogy az énekesek érthetően, magyar nyelven a szöveget is átadták.

– Engedje meg, hogy a Jöjjön el a te országod című könyvéből idézzek: „Talán történelme legsúlyosabb válságát éli a fehér ember, Teremtő Istenétől elfordult, az éltető napfény helyett az arany csillogását választotta, s ura az életnek, nemzeteknek az uzsora lett”.

– Sajnos a mai politikai uralkodó rezsim is ennek a bűvöletében él. Nem szabad a népet becsapni! Ma már a világ megnyílt, az Internet mellett, a különböző információs csatornákról tudjuk, hogy a környezetünkben lévő úgynevezett Duna menti államok: Csehország, Szlovákia, már Románia is többet ad az embereknek a mindennapi léthez, mint ahogy itt az embereket megfizetik. Több mit húsz évig klinikavezető voltam, hatvan orvost, háromszáz nővért kellett irányítanom. Nem vehetem a bátorságot ahhoz, hogy elítéljem a jelenlegi rezsimet, mert válogatott társasággal sem tudtam elérni azt, amit célul tűztem ki. Az én akaratom, az emberi gyengeségeken, butaságokon, irigységen, pénzéhségen megbukott. Csak azt a kérdést teszem fel – ismervén tudatos népem immár fél évszázadon túl lévő ismeretét – az eddig megélt rezsimek, hogyan szolgálták a népet? Azt kell látnom, hogy a jelenlegi: igyekszik ezt megtenni. Mátyás király, amikor szembekerült tanító mestereivel, Vitéz Jánossal és a nagy humanista költővel Janus Pannoniussal: akkor, a korabeli szokás szerint meg kellett volna ölni őket, mert ellenséggé váltak. Mátyás nem ezt tette, elindult álruhában, mivel tudta, hogy a környezete megszűrte az információkat. Elvegyült a népben, hogy érezze a nép gondjait. Tehát igazságos volt. Ez a nép sokkal többet tudna tűrni és adni, ha látná, hogy igazságosan intézik a dolgaikat.

– Minden szakmai társaságból még a Sebész társaságból, valamint a Magyarok Szövetségéből is kilépett. Miért?

– Ifjú korában minden ember idealista, középkorában eléri a szakmai tudásának csúcsait, amint túllép a hatvanon, egyesek már bölccsé válnak. Én is idealista voltam, szerettem volna megváltani a világot, az országomat, majd a szakmai szűk kört, a szívgyógyászatot. Kiváló emberekkel találkoztam, próbáltam összehozni őket, hogy közösen adjunk a magyar népnek irányvonalat. Rá kellett döbbennem, hogy bármilyen kiváló ember is az illető, a jelenlegi korban képtelen közös munkálkodásra, mert egy dologra képtelenek: az alázatra. Az alázat, a másik elfogadása nélkül nincs közös elképzelés. Mindenki a magáét hajszolja, amely lehet a szakterületen jó, de az ország szempontjából csak az alázat viheti előre az ügyet. Bölcsességem ezen fokán rájötten, hogy az én életem már kevés ahhoz, hogy megmentsem a világot, az országot, a hazámat. A saját lelkemet tudom megmenteni, magyarul a gyermekekre fordítom az energiáimat, hogy apró magokat elültessek. Ha őbelőlük kikel a szellem, a gondolat, akkor ők talán alkalmasak lesznek arra, hogy összefogjanak és az egyéni hiúságról, a másik el nem fogadásáról lemondjanak. Jelenlegi célom a lelkem megmentése, amely egyszerű program, minden nap igyekszem megtenni, amely testi, szellemi lelki erőmből megtehető, a többit a Jóistenre bízom. Minden nap új programot állítok fel. Természetesen a legfőbb cél: az Isten és a Haza irányt adó, de nem szenvedek naponta amiatt, hogy nem érek el jelentős eredményt. Tegyem meg a dolgomat – minden ember tegye meg naponta a dolgát – és ez nem is kevés.

– Hogyan tudná definiálni a lélek fogalmát?

  • Az én szakmámban naponta szembesültem az élet és a halál mezsgyéjével, mert minden műtétnél a szívet megállítottam, a légzést leállítottam, a testet lehűtöttem. Voltak olyan műtétek, ahol semmiféle életjel, semmiféle modern eszközzel nem vezethető el, ha az egész emberi testet négy – öt fokra lehűtöm. Mindig foglalkoztatott, miközben operáltam, hogy vajon most boncolok vagy operálok? Mi dönti el ezt a kérdést, hogy a lélek ott van az emberben vagy a közelében, mert volt olyan lélek, amelyik elhagyta és visszajött. Nem lehet definiálni a lelket, mert a lélek nem racionális. A mi háromdimenziós világunk az ésszerűségen, a logikailag bejárható dolgokon dől el, és az emberi elme állandón keresi az ok-okozat összefüggést. Pedig már tanítják az egyetemeken is, hogy a racionális félteke – amely a tanult dolgokkal kapcsolatos – kevésbé fontos, mint az érzés. A magyar emberek, ezt az ősi tudást nagyon szépen megőrizték: Mit mond a magyar, ha nem tudsz dönteni az agyaddal: Hallgass a szívedre! Ez nem racionális, ez irracionális!

Kutattam, hogyan tudok bizonyítékot szerezni, hogy lélekkel bír az ember és ha a lélek elhagyja, az már corpus, egy hústömeg. Azt lehet újraindítani! De ha a lélek elhagyta: Még egyszer, nem lesz ember! Az Amerikai Egyesült Államokban konkrét esetek vannak. Húsz évig kómában lévő ember, húsz év után visszanyert mindent és itt él közöttünk. Ha a lélek elhagyta volna, nem jött volna vissza! Vannak, akik ezt meg is fogalmazták. Az amerikai pszichiáter Raymond Moody a halál közeli és a halálon túli állapotokkal foglalkozik.

Hála a Teremtőnek, hogy mind a két szülőm halálakor ott lehettem, amikor a temetés előtt a koporsókat lezárták, nekem kellett megnézni, valóban ők fekszenek ott? Nem ők feküdtek ott, mert a lélek már elhagyta őket. Nem az Édesapámat és az Édesanyámat láttam, csupán a földi testük feküdt ottan.

A lelkekkel beszélgetek. Anyámmal is Apámmal is, persze nem szavakkal. Érzem velem vannak, érzem, hogy tudok hozzájuk szólni. Katolikus vagyok, mert ilyennek küldött a Jóisten. Örök és való lelkünk egy rövid ideig beköltözik egy testbe, amely egy átmeneti állapot, mint ahogy rügyfakadás van, virágzás, termés majd elmúlás, ez az anyag. De az ember soha nem múlik el, csak átkerül egy másik világba, egy másik dimenzióba, a lelkek birodalmába. Sokan nem értik, amikor Krisztus a feltámadás után visszajött az apostolokhoz, átment a falon. Nem volt anyagi léte, rezgő teste volt. Amikor majd feltámadunk, akkor nem egy rakás csonthalmaz fog összeállni, hanem az, ami a rezgő testünk. Amely idézőjelben „anyagtalan”.

Valamennyien együtt tudunk lenni, mert ott maradunk – vagyunk – abban a másik dimenzióban. Ezekről beszélni manapság ebben a mostani furcsa világban nagyon nehéz, de én bátran tehetem, mert bennem semmi félelem nincs.

Az egyik nagy gondom volt egész életemben, hogy nem féltem a haláltól. Ha befejezésül mondhatom, ma már az élettől se félek, amit a Jóisten rám mért, megpróbálom teljesíteni! Örömmel megyek el abba a másik világba, de nem az én akaratomból, hanem az Övéből! Legyen meg az Ö akarata, amikor eljön annak az ideje.

– Negyven éve gyógyít, hogy újra keresztény nemzeti értékeinket, hagyományainkat őrző és teremtő ország legyen, a világot csak a szeretet válthatja meg, hirdeti minden fórumon. Azonban mindezt tűzzel-vassal írtja: a globalizáció!

– A globalizáció a Sátán „nagy” műve. A Sátán akkor tudja hatalmát megtartani, ha globálisan megtartja a pénz, a gyűlölet, az egymással szembeni háborúság hatalmát. De vesztésre áll! Ezért ilyen erős a sátáni támadás, mert érzi a vesztét. Közeleg az a csodálatos állapot, amikor a szeretet fog uralkodni a Földön, s a Sátán ebbe belepusztul. A Sátánnak mindenre van fegyvere, ami földi. Amivel szemben viszont nem tud védekezni: a szeretet.

A Teremtő által ideküldött „lelken” nem tud erőt és fogást találni, ha nem leszünk partnerei, ha nem gyűlölünk. Ha a pénz szükséglete már nem cél, ha az élet nem más, mint a családom, a nemzettársam, az emberiség szeretete. Mi szolgálatra vagyunk itt a Földön, ideiglenesen arra a hatvan-hetven évre birtokolunk valamit, de meztelenül jöttünk, meztelenül fogunk menni. A Jóisten csak azt kéri számon, amit adtunk. Kaptál talentumot, kaptál lehetőséget! Mit adtál az embereknek, mit adtál a családodnak, a nemzetednek, az emberiségnek?

– Nyaranta határon túli gyerekeket lát vendégül Nógrádverőcén, a saját költségén.

– El kell ültetni a magokat. De a magokat nem lehet a termőföldbe rejteni nyári forróságban víz nélkül. A gyerekek, ezt a magot még be tudják fogadni, amely szellemi, lelki, történelmi táplálék. Amit a Jóistentől kaptam, tovább kell adnom. A talentum óriási teher, mert ha magadnak tartod meg, mint ahogy Hamvas Béla írja: „A boldogságot csak az bírja, aki elosztja, a fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”

Az én tapasztalásom ebben a két évben, amikor is hatvan-hatvan gyerek fordult meg tíz napra a táborban, hogy ezek a gyermekek valamit kaptak. Az sem nagy baj, ha nem fogják fel teljesen. Az sem gond, ha egy részét teljesen elfejtik, de a mag csírázik bennük, s ez a fontos!

– Hogyan értékeli a Kormorán, még inkább az alapító Koltay Gergely négy évtizedes munkásságát a ma már klasszikus hazai rockzene és a kultúra területén?

  • Amikor valamiről értékelést mondunk, nem ítéletet – mert azt ember nem teheti – az értékeket számba veszi. Felállít egy rangsort. Kezdettől végig Koltay Gergely egy szolgálatban volt, a katonák közül, a negyven év alatt egyik másik elveszett, új katona jött, új vezetők, új vezérek, új sorkatonák jöttek, de mindig Gergő határozta meg, ki tartozik a csapatba! A fenntartható fejlődés ostobaság, aki Istenáldotta tehetséggel bír, megkapta a talentumot: Neki fenntartani kell, és ez sokkal nehezebb, mint fejlődni! Gergő permanensen fenntartotta, a kornak megfelelő viszonyok között. A lehetséges legtöbbet hozta ki abból, amit a Jóisten neki talentumként adott. Más együttes munkásságával való összehasonlítás nem érdekel. Önmagában az adott képességeket és lehetőségeket aknázta ki. Úgy érzem a maximálisra törekedett, mindig a legjobbat, a legtökéletesebbet adta és adja!

( Publikálva: Dr. Papp Lajos engedélyével )

Kapcsolat

Koltay Gergely
koltaygergely@t-online.hu
+36 30 922-88-68
1126 Budapest, Hollósy Simon utca 16.

Legutóbbi hozzászólások